A szervezők a beszélgetőest közönségét hamisítatlan kávéházi környezetben finom borokkal és pogácsával látják vendégül. Assisi Szent Ferenc, Kapisztrán Szent János, Mária Magdolna, Szent György és Szent István király. Öt szent, különböző életutak és egy különös budavári találkozás.
Különösen szép, amikor egy város történelme és jelene szinte észrevétlenül kapcsolódik össze. Ahogyan arról korábban beszámoltunk a budavári Kapisztrán téren álló Magdolna-toronyban október elején nyílt meg a Napfivér című kiállítás, amely Assisi Szent Ferenc nyolcszáz éves gondolatvilágát idézi meg három kortárs magyar festő alkotásain keresztül. A helyszín sem véletlen: az egykori Mária Magdolna-templom megmaradt gótikus tornya maga is a pusztulás és a továbbélés különös emlékműve. Csak ez maradt meg a világháborús pusztítás, illetve az azt követő szándékos kommunista rombolás után. Az ostromban súlyosan megsérült templomot ugyanis 1950-ben, a kommunista „városrendezés” jegyében lebontották, s csupán gótikus tornya menekült meg a pusztulástól.

Az is különleges, hogy a tér névadója, Kapisztrán Szent János maga is ferences szerzetes volt. A rendalapító Assisi Szent Ferenc szellemiségének megidézéséhez tehát a szervezők aligha találhattak volna autentikusabb helyszínt a Várnegyedben. És ha már a szenteknél tartunk: a kiállítás alkotóival most a Szent György téri Szent István Kávéházban találkozhatunk. Sőt, nemcsak találkozhatunk velük, hanem beszélgethetünk is, miközben a Champion Wine jóvoltából egy-egy pohár kiváló borral koccinthatunk.
A november 8-án, vasárnap 19 órakor kezdődő kávéházi beszélgetésen Kondor Attila és Cseke Szilárd Munkácsy-díjas festőművészek, valamint a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, Péterfy Ábel lesznek a vendégek.
A három művészt ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, ám egészen különböző válaszokat adnak rá: milyen viszonyban áll az ember a természettel, és mi rejlik a látható világ mögött? Kondor Attila meditatív tájképein a fény, az időtlenség és a természetfeletti jelenlét keresése kerül előtérbe. Cseke Szilárd erdőképein a természet és az ember alkotta civilizáció feszültségei jelennek meg, míg Péterfy Ábel égboltjai és madárrajai az egyén és a közösség kapcsolatáról, a gondviselésről és a közös mozdulatok mögött rejlő harmóniáról mesélnek.


