
A pesti humor szerint is: a legjobb szelfiket a Várban készíthetjük
Nem véletlen, hogy a pesti humor is „tudja”, hogy a Budai Vár a legjobb hely a szelfik készítésére. A pesti humort ebben az esetben nemcsak a közismert szófordulatként kell értenünk, hanem úgyis, mint a pestiek humorát – ahogyan az egy jelenleg 2400 megosztásnál járó Facebook-posztból kiderül.
Szép „karriert fut be” az a bejegyzés a közösségi médiában, amelyik kevés szöveggel és könnyen befogadható, egyszerű ábrázolással mutatja meg – a hozzászólások alapján valóságot nem csupán nyomokban tartalmazó módon –, hogy Budapest különböző részeire hogyan tekintenek a budaiak, a pestiek, a vidékiek és a csepeliek.
A poszthoz csatolt ábrák egyikéből kiderül, hogy Budapest-értelmezésük szerint a pestiek számára Buda az a hely, ahova kirándulni járnak, ugyanakkor „Szelfizős” néven különítik el azt a helyet, ahol magukról a legjobb képeket tudják készíteni.

Elég volt pár kattintás ahhoz, hogy – szó szerint is– képet kapjunk róla, a Várban fotózkodni mennyire népszerű, legyen szó egy jó hangulatú sörözésről, vagy éppen az elragadó panoráma előtt pózoló turistáról.
Nyitókép: Savoyai Terasz Facebook-oldala

A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.

Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.