A Mátyás-templom legbelsőbb titkai

Hogyan vált az elsőként 1247-ben említett templom a XIX. század második felére Magyarország koronázó főtemplomává? Mely királyainkat koronázták itt? Milyen időkapszulákat rejtettek el a templom toronygombjában az átépítések során? Mely királyunk és királynénk nyugszik a templomban? Miért találhatjuk itt még ma is a Szent Korona, illetve a koronaékszerek másolatait? Melyek a templom legrégebbi részei és milyen XXI. századi csúcstechnológiai megoldások vannak elrejtve a templomban? Mindezen kérdésekre és még ezernyi másra is választ adunk cikkünk során.

Neogótikus csipkéivel a Budai Vár csúcsdíszeként a város fölé magasodó Budavári Nagyboldogasszony-templom Budapest látképének egyik legmeghatározóbb épülete. Igen, merthogy ez a hivatalos neve, de mivel mindenki egyszerűen csak Mátyás-templomnak ismeri, így mi is így hivatkozunk majd rá. Az itt élő budai polgárok ugyanis a templom legmagasabb épületrészéről, a Hunyadi Mátyás címerével díszített toronyról nevezték el magát a templomot, amely a padozattól számítva 78,16 méter. Na, de ne szaladjunk előre az adatokkal!

A közeli Hadik-szobornál éppen halljuk a Mátyás-templom gyönyörű esti harangozását, innen a templom melletti térre érkeztünk, illetve a Szentháromság-szobornál gyönyörködünkl. Volt idő, amikor a torony omlott le a vasárnapi mise közben, és volt, hogy a török alakíttatta át a templomot dzsámivá, máskor tűzvész vagy éppen bombatalálat pusztított. De szívesebben hallgattuk a felemelőbb történeteket, mint például, hogy Károly Róbertet (1288-1342) itt koronázták meg 1309. június 15-én, vagy hogy Mátyás király (1443-1490) mindkétszer e templom falai között mondta ki a boldogító igent és az utolsó magyar királykoronázás is itt történt, amikor is 1916. december 30-án IV. Károlyt (1887-1922) és hitvesét, Bourbon-Pármai Zitát (1892-1989) megkoronázták. A 2004–2013 között kívül-belül teljesen helyreállított Mátyás-templom mai alakját Schulek Frigyes (1841-1919) építész 1873-ban kezdődő és egészen a millenniumig tartó újjáépítésének köszönheti.

A képzeletünkben filmként lepergett évszázadok mélységei és magasságai után elindultunk a valamikor I. Ferencz József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1896) által is használt oldalsó bejárat, az úgynevezett Menyasszony-kapu felé az időutazásunkra. A templomon belüli első állomásunk a Szent István-kápolna, amely eredetileg a Garai-család temetkezőkápolnájaként épült. Az eredetileg a Szent Jobb számára átépített kápolna végül sosem teljesítette küldetését, hiszen a királyi ereklyét 1865-től az Esztergom-Budapesti főegyházmegye, majd 1882 után a király által kinevezett budai királyi palota plébánosa őrizte és végül 1900-ban a Budavári Palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol egészen 1944-ig volt látható. Igaz azonban, hogy a koronázások alkalmával a kápolna lepecsételt ajtaja mögött helyezték el a koronaékszereket.

Innen egy egészen különleges helyszínre is beléphetünk, mégpedig a látogatók szeme elől gondosan elzárt sekrestyébe, ahol a szertartásokhoz használt liturgikus tárgyakat és különleges szekrényekben a miseruhákat is őrzik, illetve amely a papság és a miséken segédkezők öltözködésére szolgáló helyiség is egyben.

‍

A sekrestyéből belépünk a háromhajós templom csarnokterébe, ahol megtekinthetjük a szentélyben elhelyezkedő főoltárt, illetve a díszes-oszlopos szószéket, valamint a mellékhajókat és a mellékoltárokat is.

A csarnoktérből jutunk el a különböző - mintegy féltucatnyi - kápolnába, többek között a Szentháromságról elnevezett kápolnába is, ahol 1898 óta III. Béla király (1148-1196) és felesége, Anne de Châtillon (1154-1184) síremlékét őrzik. Mindeközben természetesen rengeteg érdekes információval gazdagodtunk. A templom falait, illetve az oltárokat nem kisebb művészek alkotásai díszítik, mint Székely Bertalan (1835-1910), Lotz Károly (1833-1904) vagy éppen Zichy Mihály (1827-1906). Az impozáns üvegablakokat Kratzmann Ede (1847-1922) üvegfestő készítette.

‍

‍

A templom legizgalmasabb részei az emeleti termek, illetve a karzat. Az elhunyt lovagok családi címerpajzsaival díszített Máltai-terem és a múzeum kiállításainak teret adó Béla-termek után az Orgonakarzatra jutunk, amely az 1909-ben Ferenc József anyagi támogatásával elkészült orgonájáról, a magyar főváros legnagyobb hangszeréről kapta a nevét.

‍

Az emeletről ismét a földszintre ereszkedünk, ahol a Béla-torony alján található pillér oszlopfőjén megtekinthetjük Budapest legrégebbi, ma is az eredeti helyén álló kőfaragványát, mely valamikor az 1260-as években készülhetett, ez cikkünk főképe. Ezután a harangtorony aljában található loretói Madonnának szentelt kápolnában gyönyörködhettünk, majd zárásként a csarnoktérben helyet foglalva hallgatjuk, hogy milyen csúcstechnológiai megoldások vannak elrejtve a történelmi épület falai közé.

‍

Ha megtehetik, akkor egyszer feltétlenül látogassanak el Magyarország leghíresebb templomának falai közé!

‍

‍

‍