A mai nap Budavár ünnepe
De mit is ünneplünk ma? - kérdezhetné a ma embere. Nos, a mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Számos szobor, dombormű és emléktábla őrzi annak emlékét, hogy XI. Ince pápa 1684-ben létrehozott törökellenes szövetsége legyőzte a Budát megszálló csapatokat. A Szent Liga csapatai ezzel hatalmas csapást mértek az Oszmán Birodalomra. Buda felszabadítását megelőzte, amikor I. Lipót német római császár és magyar király, valamint Sobieski János lengyel király hatalmas győzelmet arattak Párkánynál és visszafoglalták Esztergomot.
A budai várat Abdurrahmán Abdi Arnaut pasa 12 ezer katonával védte sikertelenül.
Ha nem tudtam megtartani uramnak a rám bízott várat, úgy van rendjén, hogy én itt haljak meg!
- mondta az európai seregek tiszteletét is kivívó török pasa.
A törökökkel szemben álló 64 ezer fős európai seregeket V. Károly lotaringiai herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette. A júniustól tartó folyamatos ostromnak, kifárasztásnak a törökök szeptemberig tudtak ellenállni. A keresztény seregek élén harcolt Savoyai Jenő herceg is, aki jobb kezén súlyos sebet kapott, melyből felépülve újra a török elleni harcokba tért vissza a nagyharsányi csatában, majd egy évvel később, 1697. szeptember 11-én a szövetséges keresztény seregek élén hatalmas győzelmet aratott Zentánál az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén.
Buda felszabadulását egész Európa ünnepelte. „Buda eliberata” ment a hír többek között Rómába, amelyre válaszul a pápa elrendelte, hogy másnap délben, minden római templom harangja egy órán keresztül szóljon. Talán érdemes lenne legalább a budavári templomoknak ezen a napon délben ugyanúgy egy órán át harangozni.
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.
Éppen az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus idején jelent meg a csizmácskákba ajándékot dugó, a gyermekeknek kedveskedő, mosolygó, városi Mikulás-kép. Trianon után az ünnep megkettőződött, hiszen az országot vezető kormányzó névnapját is ekkor ünnepelték A szocialista rezsimben december 6-a pedig a fenyőünnep szakszervezeti előünnepévé, télapó estekké degradálódott. Alábbi cikkünkben három különböző nemzedék három különböző Mikulását mutatjuk be.
Kevesen tudják, de I. Ferenc József (1830-1916) és Erzsébet királyné (1837-1898) negyedik, legkisebb gyermeke itt Budán született, alig néhány hónappal az oszrák-magyar kiegyezés után. A bécsi udvar szigorától, s annak érzelmi hűvösségétől sokszor Budára, az őt rajongásig szerető magyarokhoz menekülő Erzsébet királyné szervezte úgy, hogy lánya végül itt nálunk, a Királyi Palotában lássa meg a napvilágot, ahol magyar lett a tejdajkája is. 100 évvel halála után Sissi „magyar leányára”, Mária Valéria főhercegnőre emlékezünk.