A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Hatvany Lajos a dúsgazdag cukorgyáros család, az 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án. A Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult Magyarországon és Németországban. 1905-ben diplomázott a budapesti bölcsészkaron. 1908-ban alapította Ignotussal és Fenyő Miksával közösen a Nyugat című folyóiratot. Azonban 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól és több, mint egy évtizedre a német fővárosba, Berlinbe költözött, ahol, mint igazi világpolgár külhoni lapok budapesti, illetve itthoni lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Hazaérkezése után alapította a Pesti Naplót. Az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, majd Európa számos fővárosában élt, így például Berlinben és Párizsban. Csak 1927-ben költözött vissza Magyarországra, de természetéből és az irodalomszeretetéből fakadt, hogy az ezt követő években is komoly mecénási tevekénységet folytatott. 1934-ban vette feleségül Somogyi Irént, Lolit, az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő Somogyi Béla (1868-1920) lányát, aki hathatósan szorgalmazta és támogatta férje művészetpártoló tevékenységét. A Bécsi kapu téri palotát Hatvany 1932-ben vásárolta meg, ahol aztán komoly irodalmi életet alakított ki, többek között alapító helyszíne lett a Szép Szó című folyóiratnak is. Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett Vergilus, Cicero, Szókratész, Livius, Quintilianus és Seneca képe is látható. A neobarokk épületben olyan emberek fordultak meg rendszeresen, mint Márai, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Ottlik Géza, sőt még Illyés Gyula is.
Minden jelentősebb magyar író megfordult itt, de számos külföldi író, művész is vendégeskedett Hatvanyék vendégeként.
Este társaság Hatvanyéknál. Bartók és más vendégek. Vacsora és zene…
- írta Thomas Mann 1936 júniusában egy naplóbejegyzésben, miután a kivételes műveltségű mecénás-irodalmár vendégeként Budapestre érkezett.
Rosszullétre hivatkozva Thomas Mann és Bartók Béla is lemondta az akkori magyar kormány, pontosabban Hóman Bálint kultuszminiszter által szervezett ünnepélyes programot, helyette Hatvany Bécsi kapu téri palotájában vendégeskedtek. Fél évvel később pedig, 1937. januárjában József Attila is itt, a Bécsi kapu téri villában adta át Thomas Mann üdvözlése című, előző nap betiltott versét személyesen az írónak. De itt találkozott Márai Sándor is a világhírű német íróval.
A hazai antiszemitizmus felerősödése miatti 1938-as újbóli emigrálása után Hatvany eladta ingatlanjait, így a Bécsi kapu téri palotát is. Ezután először két évig Párizsban, majd a nácizmus kontinentális előretörése miatt 1947-es hazatéréséig Londonban, illetve Oxfordban élt. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem, később Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára lett egészen haláláig. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetesként írta verseit, s a két világháború között valódi „sztárturnékat” tartott határon innen és túl. Előadásain, felolvasóestjein a csilláron is lógtak, a hazai mellett főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki fiatalság között volt rendkívül népszerű. Már-már idolként tisztelték, valósággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival. Most egyik legszebb versével köszöntjük az édesanyákat.
Két nagyon hasonló költemény két XX. századi magyar költőgéniusztól. Az egyik Tóth Árpád, aki a szépség zsoldosa volt, míg a másik a szenvedélyek költője, Szabó Lőrinc. Mindkét lírikus kapcsolható valamennyire a Várhoz. Az egyik itt élt a mai Táncsics Mihály utca 13. számú ház első emeletén, míg a másik szenvedélyesen szerette a Budát, illetve a Várnegyedet, „mikor a szemem lehúnyom, egyszerre Buda, egész Buda köröttem muzsikál” – írta egyik versében. Cikkünk címét a két impresszionista vers hasonlósága ihlette.
Éppen 1901. május elsején született a XX. századi egyik legnagyobb magyar írója, Szerb Antal. Noha a költők, írók szerelmi életének ismerete fontos az irodalmi művek keletkezése, illetve megértése szempontjából, ennek ellenére Szerb Antal életrajzából mintha szemérmesen hiányoznának múzsái és szerelmei. Sokszor szinte üresen maradtak ezek a lapok. Olvasóink megszokhatták, hogy időről időre újabb és újabb cikkekben publikáljuk Szerb Antal múzsáit. Alábbi írásunkban egy újabb hiátust szeretnénk – a műfaji korlátokat még éppen szem előtt tartva - némileg pótolni, az ifjú Szerb Antal plátói szerelmének bemutatásával. A valóságban Ő volt Violaine!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
