1978-ban ezen a napon tért vissza a Szent Korona Magyarországra

Cikkünkben nem bocsátkoznánk bele a Szent Korona történetébe, szimbolikájába és az évszázadokon átívelő tanba, amely a magyar koronázási ékszerek legfontosabb jelvénye köré épült. Az azonban kétségtelen tény, hogy Budavár és a Szent Korona története elválaszthatatlanul összeforrtak a történelem során. Az európai keresztény uralkodói szimbolikában a jogar az uralkodó tekintélyét, az országalma a királyi kegyelmet, a palást a az oltalmat és védelmet, a lándzsa a fejedelmi-, a kard a hercegi hatalmat, a korona pedig a kiválasztottságot jelképezte.

Noha, már a XV. században a budavári István-toronyban őrizték Szent István koronáját, azonban az tény, hogy a Szent Korona állandó őrzési helyévé a Budai Vár csak a Habsburgok uralkodásának idején vált, 1791-től. II. József uralkodásának utolsó évében, 1790. január 28-án bocsátotta ki nevezetes pátensét, amelyben – néhány kivétellel – visszavonta összes addigi rendeletét, s kihirdette, hogy országgyűlést fog hirdetni és a Szent Koronát Budára viteti. A Szent Koronához kapcsolódó budai diadalittas ünnepségsorozat február 21-én reggel vette kezdetét és három nap múlva fejeződött be. Az egész Várnegyed fényárban úszott, a házakon is díszítések jelezték a jeles napot. Végül Szent Koronát és a klenódiumokat a „Várbéli templomban”, vagyis a Szent Zsigmond-kápolnában állították ki:

minden tsinos öltözetű Személlyek bé botsáttattak azoknak nézésekre.

Az új király, II. Lipót által szentesített 1791. évi 6. törvénycikk megerősítette a korábbi törvényt, miszerint a korona új őrzési helye Buda. 1848-ban Kossuth Lajos (1802-1894) ugyan Debrecenbe „menekítette” az uralkodói jelképet, majd Szemere Bertalan (1812-1869) elrejtette a koronaékszereket, végül azonban Ferenc József (1830-1916) egy rövid bécsi kitérő után 1853. szeptember 19-én elrendelte, hogy a koronát a Budai Vár koronaőrző kamrájában helyezzék el, ahol egészen a második világháború utolsó időszakáig őrizték. Innen kétszer is vitték koronázásra a szintén a Várban található budai Mátyás-templomba, ahol 1867. június 8-án Ferenc Józsefet és feleségét, Wittelsbach Erzsébet alias Sissit (1837–1898) bajor hercegnőt, majd 1916. december 30-án IV. Károlyt (1887-1922) és feleségét Bourbon Zita (1892-1989) hercegnőt koronázták meg. A Szent Koronát a koronaőrség a második világháborúban az országot végigrabló szovjetek elől a Dunántúlra menekítette, innen pedig az ausztriai Mariazellbe vitték, majd Mattseeben elásták, ahonnan az amerikaiak Augsburgba, illetve Frankfurtba szállították. A korona 1951-1978 között a texasi Fort Knox haditengerészeti támaszponton őrizték, a baptisták és a katolikus egyház erőteljesen lobbiztak, hogy a korona visszakerüljön Magyarországra, azonban az emigrációba kényszerült és meglehetősen nagy befolyással rendelkező Mindszenty József (1892-1975) bíboros és hercegprímás folyamatosan blokkolta a visszaszállítási törekvéseket, ugyanis abban - részben nem vitatható módon - a kommunista államhatalom nemzetközi legitimálását látta. Halála után három évvel, 1978. január 6-án az amerikai külügyminiszter kíséretében, a most decemberben százévesen elhunyt Jimmy Carter elnöksége idején, az Országházban adták át az akkori szocialista pártállam vezetőinek.

Tehát éppen ma van az évfordulója, hogy a magyar Szent Korona – a többi koronázási ékszerrel, a klenódiumokkal együtt – közel harminchárom évi távollét után visszatért a tengerentúlról Magyarországra.

A Szent Koronát az amerikaiak hangsúlyozottan a magyar nemzetnek kívánták visszaadni, ezért előzetesen egyeztetett diplomáciai kitétel volt, hogy az 1956-os forradalmat és szabadságharcot eláruló és vérbe fojtásában hathatósan közreműködő kommunista politikus, Kádár János (1912-1989) személyesen nem lehet jelen sem az amerikai külügyminiszter ferihegyi fogadásán, sem az ünnepélyes parlamenti átadáson. Az ünnepi eseményt egyébként kétórás késleltetéssel „közvetítette” a pártpolitikai irányítás alatt működtetett Magyar Televízió, mert az „elvtársak” féltek az amerikai külügyminiszter beszédének tartalmától. A koronát Apró Antal, az Országgyűlés akkori elnöke vette át, Lázár György miniszterelnök, illetve Aczél György társaságában.

‍

Végül a koronázási ékszereket nem Budára, hanem a pesti oldalra, a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították és több, mint két évtizeden át itt állították ki. Egészen 2000-ig, amikor is a Szent Koronát és a koronázási ékszereket a múzeumban maradó palást kivételével ünnepélyes keretek között a Országház kupolacsarnokában helyezték el. Az ezeréves magyar hon és az élő magyar nemzet szimbólumát azóta is a parlamentben őrzik.

‍

(A főképen az amerikai Nemzeti Galéria vezetője, Victor Covey átadja a koronát dr. Fülep Ferencnek, a Magyar Múzeum főigazgatójának - Fotó: MTI/Fényes Tamás)

‍