115 éve született minden idők legnagyobb vívózsenije, Gerevich Aladár

Ráadásul Gerevich Aladár úgy nyert hét olimpiai aranyat, hogy sportpályafutása alatt két olimpia is elmaradt a világháború miatt. Te térjünk vissza a kezdetekre

Gerevich Aladár kitüntetése. Gerevich Aladár, az ismert budapesti vívómester, a ki az olasz harctéren küzd és akit már a nagy és kis vitézségi éremmel tüntettek ki, most régi rangjába, főhadnaggyá nevezték ki. Gerevich a Magyar Jogász Sport-Egyletnek és a Wesselényi Vivő Clubnak a mestere és a háború előtti esztendőkben tanítványaival igen szép sikereket ért el.

- számolt be az apa sikereirőll az Újság 1916. február 6-i lapszáma.

Gerevich Aladár csak kamaszkorában kezdett vívni, s első vívómestere saját – az édesanya és feleség által faképnél hagyott - édesapja, a fiait Kassáról a pesti Irányi utcába, majd Miskolcra költöztető honvédfőhadnagy, id. Gerevich Aladár volt, aki ekkoriban a miskolci Vasutas mesteredzőjeként működött.

A Vasutas Sport Club vívóosztálya január havában kezdte meg működését, midőn az országos hírű Gerevich Aladár mester Miskolczra érkezett.

- olvashatjuk az egykori lapok 1920 áprilisában megjelent tudósításaiból.

A szigorú edzéstervvel, diétával és számtalan tiltással járó életforma azonban szép lassan meghozta gyümölcsét.

Már legénytoll pelyhedzett állán — 16 éves öregdiák volt —amikor megismerkedett e sportággal. — Csak úgy kíváncsiságból mentem le egyszer apámhoz a vívóterembe, miután többször beszélt az otthoniaknak tanítványairól és a vívóeseményekről — eleveníti fel Gerevich a diákkori emléket.

– olvashatjuk az olimpikon visszaemlékezéseit 1957. január 30-án, egy a Népszabadságban megjelent interjúban.

A nap meglepetése a 16 éves ifj. Gerevich Aladár, akinek ez első versenye és debüje kitűnően sikerült, mert a második kört fölényesen nyerte

- számolt be a Nemzeti Sport, 1926. december 5-i száma.

A vívótehetség tizennyolc évesen költözött vissza Pestre nagybátyjához és nevelőjéhez, a két világháború neves művészettörténészeként működő Gerevich Tiborhoz Budapestre. A nagybácsi nem egyszerű művészettörténész volt, hanem egyetemi tanár, akadémikus, művelődéspolitikus, a Klebelsberg-féle kultúrpolitika egyik „nagykövete” volt, aki 1925-től a Római Magyar Intézet igazgatójaként, kurátoraként, a velencei biennálé magyar kormánybiztosaként, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának, illetve az esztergomi Keresztény Múzeumnak az igazgatójaként tevékenykedett, akit a harmincas évek közepén Corvin-koszorúval tüntettek ki.  De visszatérve a genealógiai kitérőről az unokaöcsre, a sportoló ekkortól már édesapja egykori kollegája, a világhírű olasz vívómester, Italo Santellit (1866-1945) budapesti vívótermében folytatta díjmentesen (!) a vívóedzéseit. Az olasz mester számos magyar olimpiai, világ- és Európa-bajnokot nevelt ki, többek között ilyen volt Elek Ilona, Gerde Oszkár, Kabos Endre, Petschauer Attila, Pósta Sándor, illetve Szántay Jenő, és még sorolhatnánk. Az ífjú tehetség gyorsan akklimatizálódott, hiszen 1932-ben Los Angelesben már az aranyérmes vívócsapat tagjaként ünnepelhetett. Majd jöttek az újabb és újabb sikerek.

Igen érdekes sportházasság lesz Budapesten a napokban. Gerevich Aladár európai vívóbajnok nőül veszi Bogáthy-Bogen Erna európai tőrvívó-bajnoknőt.

- tudhatjuk meg a Délamerikai Magyarság 1938. október elsején megjelent lapjából, ami egy picit megkésett ugyan, hiszen már szeptemberben megvolt az esküvő.

‍

Dolgozott az utolsó időkig, míg súlyos kór támadta meg a lábát. A kard kiesett kezéből A tehetségeknek, az elhivatottaknak is itt az óra... És id. Gerevich Aladár szíve, ez a nemesei dobogó szív megszűnt dobogni. Elmondhatjuk, hogy a magyar kard , és közelebbről Miskolc városa szegényebb lett egy csillogó egyéniséggel... De emléke tovább fog élni a kerti virágok illatában és az Avas őszi ízeiének zúgásában.

- olvashatjuk az apa szomorú halálhírét a Miskolci Hírlap 1947. július-5-i lapszámában.

A fiatalok - Erna és Aladár - házasságából végül két fiú született, György és Pál. György (1946-2008) magyar kardvívó, a Vasas SC mesteredzője lett. Pál (1948-)a londoni olimpia aranyat érő eredményhirdetése alatt született. Ő 1972-ben a magyar kardcsapat tagjaként harmadik helyezést ért el, sajnálatos sérülése akadályozta meg abban, hogy részt vegyen a montreali olimpián. 1977-ben a kard egyéniben világbajnokságot nyert, majd a magyar kardcsapattal kétszeres olimpiai bronzérmes, négyszeres világbajnok, 1977-ben pedig egyéni világbajnok lett.

„Ali bácsi” még ötven évesen is nyert olimpiát. Amikor megkérdőjelezték az indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapat tagjait, majd egyenként mindenkit legyőzött. Itt, a Krisztinavárosban élt családjával egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig. Egykori társasházuk, az Attila út 39. falán emléktábla emlékezik meg a magyar sporttörténelem egyik legfényesebb csillagairól, róla és feleségéről.

‍

‍