Várban járva: nyitott szemmel, élményt gyűjtve, a turisták kedvenc helyein is túl – képekkel!
Miért nézi meg valaki többször is ugyanazt a filmet? Egyrészt nyilván, mert tetszik neki, és bizonyos jeleneteket szeret újra átélni, másrészt minél többször látunk egy filmet, annál több olyan részletet fedezhetünk fel, ami addig elkerülte a figyelmünket. Ugyanez elmondható a Budai Várnegyedről is, amit most képekkel illusztrálva támasztunk alá.
Reprezentatív adat ezzel összefüggésben nem áll rendelkezésre, de gyanítható, ha azt kérnénk magyar emberektől, mondják el, mi ugrik be elsőre a budai várnegyed hallatán, akkor nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ezek kerülnének fel a dobogó három fokának valamelyikére: Mátyás-templom, Halászbástya, Budavári Palota. És nem is érdemtelenül, hiszen ezek olyan látnivalók, amelyek joggal „tartanak igényt” az idelátogatók kiemelt figyelmére. Külföldiekére és magyarokéra egyaránt. Azonban míg előbbiek jobbára egyszer jönnek fel, megnézik az említett fő látványosságokat, elkészítik fényképeiket, az elragadó várbeli háttérrel komponált szelfiket, az Insta-kompatibilis pózolós fotókat, addig utóbbiaknak, azaz nekünk, magyaroknak (és persze az itt élő külföldieknek is) lehetőségünk van arra, hogy többször is feljöjjünk a Várba felfedezőútra.
Izgalmas élményt ad, ahogyan régi dolgok, elmúlt évszázadok tanúi újdonságként kelnek életre bennünk. Kereshetünk, és találhatunk is olyan perspektívákat, amelyekből szinte minden hiányzik, ami 21. századi, ami modern, s így ezek a nézőpontok alkalmassá tesznek minket arra, hogy szinte úgy láthassunk dolgokat, ahogyan régen látták azok, akik a Várban éltek, a Várban jártak.
A felfedezés élményét adhatja az is, ha egyszerűen „csak” megállunk két szélesebb, forgalmasabb utcát összekötő sikátor előtt, és engedjük felpiszkálni szépérzékünket a geometria által, amit sok évszázados épületek a hozzájuk csatlakozó égbolt-részlettel együtt alkotnak.
Bár szabad a bejárás, hiszen étterem és üzlet is megközelíthető innen, mégis történik velünk valami, amikor az Országház utcában járva, egy hívogató kapualjon keresztül betekintünk a boltíveivel gazdagon ellátott udvarba.
Ha nemcsak felfelé, vagy éppen szemmagasságban pásztázzuk a vári látképet, hanem tekintetünket olykor lefelé is engedjük, olyan kis kincsre lelhetünk, mint ez a míves, ódon sárkaparó a Táncsics utcában.
És ez csak néhány felvillantott kép. Sok ilyen vár még ránk a Várban. Hamarosan vissza is térünk, hogy folytassuk a felfedezést, aminek lehetősége mindenki előtt nyitva áll.
"Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Hiltonban rendezett fogadáson... A díszvendég persze a világsztár volt: Tony Curtis, aki ezúttal Michelle-t egészen fiatal és kimondottan gyönyörű barátnőjét, meg hat gyermekének egyikét, a színésznő Kellyt is magával hozta." - írták 1988. júniusában az Esti Hírlap hasábjain, a hollywoodi színészlegenda hazalátogatásának alkalmával, aki őszintén vallotta magáénak ősei magyar-zsidó gyökereit. Ekkor mesélte el, hogy a magyar nyelvet gyermekkorában valami varázslatnak, mély titkok hordozójának hitte, amit csak az ő szorosabb környezete, szülei és testvérei ismertek. A 100 éve született színészlegendára emlékezünk.
Ady budai dorbézolásai alatt a krisztinavárosi Philadelphiába vagy az Alkotás úti Délivasút Kávéházba járt. Előbbibe barátja, Szabó Dezső invitálására jött, s a költő meg is szerette a Horváth-kert melletti kávéházat. De más is kötötte ide, az I. kerülethez az egyik legnagyobb magyar költőt. Nézzék csak!
Jellegzetesen dekoratív, sokszor rikító színekkel festett, poentírozó technikával készült képei szinte messziről felismerhetőek. Szecesszióba hajló impresszionista stílusa leginkább posztimpresszionistának lehet nevezni. Egyedi, különleges pontozásos technikáját nevezzük kukoricás stílusnak. A rendkívül termékeny festőművész alkotásainak számos darabja itt, a Budavári Palotában működő MNG-ben található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
