Tudta? Hatszáz éve egy despota házat kapott a Várban
Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Várban sétálni felér egy történelemórával. Egy hagyományos, iskolai 45 perchez képest annyi az izgalmas különbség, hogy számos történelmi eseménnyel, ténnyel, személlyel, pontosabban annak emlékével nem pusztán a tanár szájából hallunk, a tankönyv papírjain olvasunk, hanem a maga fizikai valóságában találkozhatunk.
Ilyen történelmi ihletettségű élményre tulajdonképpen bármikor és bármerre elindulva szert tehetünk a Várban sétálva. A történelmi ismeretek bővítésének így az lehet az izgalmas iránya, hogy egy adott épület emléktábláján közölt információ alapján rákeresünk még több információra a (vélhetően) nálunk lévő okostelefon segítségével.
Így tettünk mi is már több alkalommal, egy ilyen „fedezzük fel a Várat” séta alkalmával szembesültünk a ténnyel, hogy az Országház utcában egy despotának is van háza. Jó, hát nem ma, nem a földhivatali adatok szerint egy despotáé, de mintegy hatszáz évvel ezelőtt valóban a mai Országház utca 9 szám alatt állt az az épület, amelyet Szerbia fejedelme, Lazarevics István despota kapott ajándékba a magyar uralkodótól, Zsigmond királytól. Mint az egy gyors keresésből a mult-kor.hu cikkéből kiderült, Lazarevics István 1403-ban a török oldaláról átpártolt Magyarországhoz, és Zsigmond vazallusa lett. Alapítója volt az 1408 decemberében létrehozott Sárkány-rendnek, és a királytól olyan óriási birtokokat kapott, hogy ő lett Magyarország egyik leggazdagabb földesura.
Övé volt többek között Debrecen, Hajdúböszörmény, Szatmárnémeti, Nagybánya, Munkács, Beregszász, Tokaj, Mezőtúr; emellett még sok város és vár, több száz faluval és sok ezer jobbággyal, valamint, ahogyan az Országház utca 9. szám alatt található, az emlékezés koszorúival ellátott emléktábla szövegéből kiderül:
Ezt az épületet Zsigmond király adományozta szövetségesének, Lázárevics István despotának, Szerbia fejedelmének.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
