Három megindító verssel emlékezünk 1956-ra
Cikkünkben három olyan ’56-os költeménnyel köszöntjük október 23-át, amelyek szerzőinek volt valamiféle budavári kötödése. Mindhárom költő életében fontos szerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc, mindhárom vers korlenyomat, a szabadságvágy mementója.
„Halottak napján most kétszeres a bánat: elhunyt szeretteink, s a hősi holtakért…”
Halottak napja van, az emlékezés óráit éljük meleg otthonainkban, s a hűvös, avarillatú temetőkben egyaránt. Ilyenkor a meggyújtott gyertya lángjával valahol legbelül mi magunk is elégünk picit. Magyarként azonban ezek a szomorkás napok kétszer olyan nehezek, mint más nemzetek gyermekeinek, hiszen a vérbe fojtott szabadságunk dermedt csendjét, s annak utolsó percéig harcoló hőseit is megidézik. 1956-ban ezeken a napokon ontották véreinket, mi pedig egy eddig szinte ismeretlen verssel emlékezünk rájuk!