Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
80 éve éppen szenteste reggelén végezték ki a nyilasok Bajcsy-Zsilinszky Endrét
A háborúval járó kegyetlenséget csak a tudatlan és kíméletlen emberi gyarlóság, a vér- és bosszúszomjas szociopata gyilkosok tudják még borzalmasabbá tenni. Igen, Bajcsy-Zsilinszky Endrét (1886-1944) 80 éve éppen ezen a napon, szenteste reggelén akasztották fel hóhérai. Noha a mai nap valami egészen másról szól, mégis azt gondoljuk, hogy ezen a napon – szemérmességünket félretéve – az ezen a napon mártírhalélt halt vértanúról is meg kell emlékeznünk. Emléke legyen áldott!
„Délben ezüst telihold a nap…” – így írt az éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a decemberről
1941-ben írta meg az év minden hónapját rímekkel köszöntő Naptárat, amelyet egy évre rá jelentetett meg a Hungária Nyomda és Könyvkiadó Vállalat Lengyel Lajos (1904-1978) grafikusnak, mint felelős kiadónak és a nyomda igazgatójának, vitéz Bánó Lehelnek (1881-1945) köszönhetően.