Száz éve született „a magyar Piaf”

A magyar sanzon kiemelkedő személyisége eredetileg Zirner Hedvig néven született 1924 telén egy pesti kereskedő házaspár, Zirner József áruházi kereskedő és Danczinger Piroska divatárusnő gyermekeként. A Tisza Kálmán-téri Községi Polgári Leányiskola mellett Lakner Bácsi Gyermekszínházában játszott. Lakner Artúr (1893-1944) tehetséggondozásának köszönhetően lett színész többek között Ruttkai Éva, Galambos Erzsi, Harkányi Endre, Váradi Kató. Zsolnai Hédi is a „Lakner-gyerekek” közé tartozott, sőt művésznevét is tőle kapta. Lakner Artúr élete filmvászonra kívánkozik az  1934-ben még Signum Laudisszal kitüntetett színházi szakembert a nácik deportálták. Az utolsó hír Kecskemétről érkezett róla, amikor a marhavagonba tuszkolásukra váró szorongó gyerekekkel még a sínek mellett egy rögtönzött gyerekelőadást szervezett. A magyar színészet valaha élt legnagyobb tehetséggondozója soha sem tért vissza, 1945. tavaszán holttá nyilvánították.

Felfedezettje, a kis Hédi 1935-ben, alig 10 évesen már filmszerepet kapott az Édes mostoha című filmben. Idén lenne

Még grófi kastélyban is játszottak, fenn a Várban. Nem messze a kormányzó úr, vitéz nagybányai Horthy Miklós rezidenciájától. De ezen a bizonyos zsúron ő és anyu nagyon szégyellték magukat. Egy csomó anyuka és kis művésznő, zabáltak! S ez még nem elég, tömködték táskájukba a minyonokat. Anyu és ő összenéztek, majdnem bőgtek. Ahogy Hédiké befejezte a dalát, ellógtak ... Hazamentek, és aznap kaviárként habzsolták az unott tejeskávét. Apu meg .. . — Na, meséljetek! Mi volt? A kormányzó úr is ott volt? Ők meg hallgattak. Apunak fájt, hogy nem lehetett ott. De az Édes mostoha című film bemutatóján valóban ott volt a kormányzó úr! Hű! A szünetben apu még az idegeneket is megszólította: Tetszik tudni, az az én kislányom, a Zsolnai Hédi, aki a szólódalt énekelte! — S már szedegette is zsebeiből a fényképeket (míg élt, mindig!). Ezen 2 éves, ezen 3 éves ... Itt a színpadon, itt a bilin, itt a . .. Hédi hányszor szólt rá később: Apa, elsüllyedek szégyenemben! — De ő csak beszélt, mutogatott... Az áruházban már minden osztályvezető, vevő, vécésnéni — mindenki tudta, ki az a Zsolnai Hédike.

A tehetséges gyermekszínész a háború után vált csak igazán elismert énekesnővé. A háború alatt zsidó származása miatt üldözöttként hamis papírtokkal bujkált. A háború után házasodtak össze a híres zongoristával, Vécsey Ernővel (1910-1977), de frigyük csak néhány évig tartott. 1956-ben ment feleségül második férjéhez Téri Árpádhoz (1916- 1982), aki elismert színész, rendező, színházigazgató volt, s akitől megszületett egyetlen fia, Téri Attila.

1955-től a Budapesti Varieté, 1964-től a Vidám Színpad tagja volt. A kritikusok csak „magyar Edith Piaf”-ként emlegették a dizőzt. A sanzonok és kuplék valódi világa az éjszakai bárok és lokálok voltak, így Zsolnai Hédi is itt érvényesült elsősorban. Számos sláger fűződik a nevéhez, többek között az Én mindig Pestről álmodom, Álltam a hídon, Néha az kell, hogy dédelgess, Portugál szerenád, Álmaimban látlak én, Ilyen vagyok, ilyen...

‍

1957-től a Nagymező utcai Irodalmi Színpadon egy egész estés önállóesttel lépett fel.

„Ilyen vagyok, ilyen ...” — énekli Zsolnai Hédi a kedves kis párizsi sanzont, s ha engem — aki isten igazából ma hallom őt először — arra sarkallna valaki, meséljem el, milyen — körülbelül ezeket mondanám: Zsolnai Hédi úgy látszik ismeri a titkot, amely vers és muzsika fölött madárként száll ide-oda. Ismeri s röptében fogja el. Kezében melengeti, szívéhez szorítja. Fölrepül megint a madár s folytatódik a játék Az ember ül s száz füllel figyelne legszívesebben, mert mind egyre jobban érti, hogy költeményeken s hozzájuk simuló dallamokon túl van még valami szépség, azt kell nevén szólítani. Azt nevezi néven ez a törékeny művészasszony: költő s zeneszerző mellé szegődik, harmadikul, alkotónak.

- írta az önállóest kapcsán Dalos László újságíró, kritikus 1957. júliusában a Film, Színház, Muzsika című folyóiratban.  

Aztán állítólag Aczél György (1917-1991) magához hívatta és megkérte, hogy ne vegye el a színpadot a színészek elől, maradjon „csak” énekesnő. Sanzonjaival az1960-as években számos nyugat-európai országban vendégszerepelt.

1976-ban a Zeneakadémián búcsúzott el az itthoni közönségtől. Majd nem sokkal később New Yorkban is volt búcsúkoncertje. Aztán meg kellett operáltatnia a hangszálait. A műtét sikerült, de a szorongás maradt benne: többé nem lép színpadra.

- emlékezett vissza 1990. szeptember 20-i cikkében a Kurír.

Végül 1977-ben fiával - annak kötelező szolgálata elől - Münchenbe disszidáltak.

‍

1989-ben jelent meg memoár-regénye Johanna a kocsmában címmel. A rendszerváltás után többször is hazalátogatott hazájába. 2004. december 19-én Münchenben halt meg.