
„Roppan a jégen a hajnal lépte” – így hangzik Radnóti Januárja
Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.
Radnóti 1935-től egészen az utolsó évekig sok nyarat töltött itt az istenhegyi Diana utcában feleségével, Gyarmati Fannival. A tehetős após által bérelt, ma már nem létező egykori pazar villa valamikor az 1840-es évek végén készült, s a költő által csak Tündérlaknak nevezett helyszín a fiatal házaspár életének egyik legkedvesebb helyszíne volt, ahol együtt békében tölthették a nyári hónapokat.

De a Várban is szerettek sétálni, erről tanúskodik a fent közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétány egyik padján készült.

Az alábbi, Január című költemény Radnóti Miklós Naptár című versciklus-kötetében jelent meg először 1941. decemberében a Hungária Kiadó jóvoltából, de már 1942-es keltezéssel. A vers önálló versként az Új Idők közölte 1942. január 4-én.
Radnóti Miklós: Január
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.


Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.

Ilyenkor nyár közepén, a hirtelen ránk hördülő lehűlések után újra a balatoni strandok, most épp az 57. Kékszalag vitorlásai felé vágyakozunk; a tegnapi viharokat elfeledtetik velünk az élet napsugarai, amely tűponttá zsugorodó pupilláinkon keresztül elménkbe és lelkünkbe hatolnak, s amelynek millió csillámjai a frissítő széllel vegyülve csiklandozzák arcunkat, tudatosítva szellemünkkel, hogy az emberi élet minden nehézség, csalódás és igazságtalanság ellenére mégiscsak pofon egyszerűen szép. Ezt üzeni Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940 nyarát megidéző költeménye.

A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.