A fiatal lány egyetem tanulmányainak első éveit 1915-től még a berlini műegyetemen végezte, lévén, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem kapui csak a női választójog megadásának évében, 1918-ban nyíltak meg a nők előtt. Végül születésnapján 1920. március 8-án, az akkor már három éve ünnepelt nemzetközi nőnapon vehette át építőmérnöki diplomáját. Történelmi parafrázissal élve: nem volt ez kis lépés az Ő részéről sem, de hatalmas lépés volt a magyar nők számára.
Az építesz irodában tervezőként elhelyezkedő egyetlen magyar mérnöknő számos épület tervezésében vett részt. A modern magyar építészet legkiválóbb tervezőivel dolgozott együtt.
Nem csoda, hogy a fiatal, szép és okos nőbe beleszeretett Fischer József (1901-1995), a modern építészet egyik legnagyobbja, a kőműves inasból építészmérnökké avanzsált későbbi szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő, a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere, akihez a fiatal tervezőnő férjhez is ment.
1930-ban közös építész irodát nyitottak. Az egyetlen magyar statikusnő tervezte többek között statikailag a Fiumei úti baleseti kórház épületének szerkezetét, a II. János Pál pápa téren álló OTI bérházak, a Kútvölgyi úti kórház, illetve a Hajós Alfréd Uszoda, valamint a MÁVAG-kolónia épületkomplexum kovácsoló műhelyét.
Együtt dolgozott Breuer Marcellal, Hajós Alfréddal és Molnár Farkassal is. Az első kerületben az Attila út 127, a Toldy Ferenc utca 1/b. alatt található társasházat, illetve egy Derék utcai lakóházat is tervezett.
Amint megcsináltam a számításokat, elkészítettem a részletterveket és a munka megkezdődik, állandó ellenőrzést gyakorlok és így bizony időm javarészét az épületeken és kis sportkocsimban töltöm. Imádom az autóvezetést. Elszáguldani kisebb-nagyobb vasbetongyermekeim mellett, amelyek a város minden részén akadnak, de legjobban szeretek hazamenni a fiaimhoz, hogy megcsináljuk a matematikaleckét, vagy átvegyük a latin konjugációkat. […] Azért, mert egy ember véletlenül nőnek születik, éppen úgy kell dolgoznia, mintha férfisorsot szánt volna neki az élet. […] Az uram építész és nagyon gyakran dolgozunk együtt. Szeretek vele dolgozni, mindig megértjük egymást.
– nyilatkozta Pécsi a Képes szépirodalmi lap 1938-ban megjelent lapszámában.
Pécsi Eszter végül 1957-ben emigrált először Bécsbe, majd az Egyesült Államokba, ahova néhány évre rá itthon politikai okokból ellehetetlenített férje is követte, s ahol szintén elismert mérnökként dolgozhattak tovább. Végül 1975. május 4-én New Yorkban hunyt el agyvérzés következtében. Fischer József 1978-ban tért haza Budapestre, s 1995-ben halt meg. Felesége mellett, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
