Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő és első kerületi épületei

Pécsi Eszter, az első magyar mérnöknő és első kerületi épületei

Az első magyar mérnöknő 1899. március 8-án született eredetileg Polák néven egy hétgyermekes zsidó családban. A gabonakereskedő édesapa mindent megtett azért, hogy fiaihoz hasonlóan lányai is tanulhassanak, majd diplomát szerezhessenek. Ennek eredményeképpen az első magyar mérnöknő testvérei közül ketten – Vilma és Margit - orvosnők lettek, míg Berta tanárnőként végzett. Férje, Fischer József mellett, együtt dolgozott a modern magyar építészet legnagyobbjaival: Breuer Marcellal, Hajós Alfréddal és Molnár Farkassal is. Az első kerületben az Attila út 127, a Toldy Ferenc utca 1/b. alatt található társasházat, illetve egy Derék utcai lakóházat is tervezett. Idén májusban lesz éppen ötven éve, hogy New Yorkban örökre lehunyta szemét.

A fiatal lány egyetem tanulmányainak első éveit 1915-től még a berlini műegyetemen végezte, lévén, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem kapui csak a női választójog megadásának évében, 1918-ban nyíltak meg a nők előtt. Végül születésnapján 1920. március 8-án, az akkor már három éve ünnepelt nemzetközi nőnapon vehette át építőmérnöki diplomáját. Történelmi parafrázissal élve: nem volt ez kis lépés az Ő részéről sem, de hatalmas lépés volt a magyar nők számára.

Az építesz irodában tervezőként elhelyezkedő egyetlen magyar mérnöknő számos épület tervezésében vett részt. A modern magyar építészet legkiválóbb tervezőivel dolgozott együtt.

Fischer József és Pécsi Eszter munka közben (Fotó: BME)

Nem csoda, hogy a fiatal, szép és okos nőbe beleszeretett Fischer József (1901-1995), a modern építészet egyik legnagyobbja, a kőműves inasból építészmérnökké avanzsált későbbi szociáldemokrata politikus, országgyűlési képviselő, a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere, akihez a fiatal tervezőnő férjhez is ment.

Fischer József a Szépvölgyi úti villájuk teraszán (Fotó: Wikipédia)

1930-ban közös építész irodát nyitottak. Az egyetlen magyar statikusnő tervezte többek között statikailag a Fiumei úti baleseti kórház épületének szerkezetét, a II. János Pál pápa téren álló OTI bérházak, a Kútvölgyi úti kórház, illetve a Hajós Alfréd Uszoda, valamint a MÁVAG-kolónia épületkomplexum kovácsoló műhelyét.

Az 1934-ben tervezett Attila úti ház (Fotó: budapest100.hu)

Együtt dolgozott Breuer Marcellal, Hajós Alfréddal és Molnár Farkassal is. Az első kerületben az Attila út 127, a Toldy Ferenc utca 1/b. alatt található társasházat, illetve egy Derék utcai lakóházat is tervezett.

Az 1932-ben tervezett Toldy utcai ház még ma is modernnek hat (Fotó: budapest100.hu)
Amint megcsináltam a számításokat, elkészítettem a részletterveket és a munka megkezdődik, állandó ellenőrzést gyakorlok és így bizony időm javarészét az épületeken és kis sportkocsimban töltöm. Imádom az autóvezetést. Elszáguldani kisebb-nagyobb vasbetongyermekeim mellett, amelyek a város minden részén akadnak, de legjobban szeretek hazamenni a fiaimhoz, hogy megcsináljuk a matematikaleckét, vagy átvegyük a latin konjugációkat. […] Azért, mert egy ember véletlenül nőnek születik, éppen úgy kell dolgoznia, mintha férfisorsot szánt volna neki az élet. […] Az uram építész és nagyon gyakran dolgozunk együtt. Szeretek vele dolgozni, mindig megértjük egymást.

- nyilatkozta Pécsi a Képes szépirodalmi lap 1938-ban megjelent lapszámában.

Emléktáblájuk a Szent István park 16. számú ház, egykori lakásuk házának falán (Fotó: Wikipédia)

Pécsi Eszter végül 1957-ben emigrált először Bécsbe, majd az Egyesült Államokba, ahova néhány évre rá itthon politikai okokból ellehetetlenített férje is követte, s ahol szintén elismert mérnökként dolgozhattak tovább. Végül 1975. május 4-én New Yorkban hunyt el agyvérzés következtében. Fischer József 1978-ban tért haza Budapestre, s 1995-ben halt meg. Felesége mellett, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Sírjuk Farkasréten (Fotó: Wikipédia)

„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról
„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.

Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban
Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban

Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.

Az ország főtere, a Szentháromság tér
Az ország főtere, a Szentháromság tér

Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.