Ön tudta, hogy az ékszerkirály Cartiernek és csodaszép magyar feleségének egy budavári palota volt az otthona?
„A királyok ékszerésze, az ékszerészek királya"- mondta Cartierről VII. Edvard, akinek koronázási ékszereit szintén az 1847-ben alapított francia ékszerészműhely készítette. Kevesen tudják, de a híres francia ékszerész famíliának is volt palotája a Budai Várban. Gróf Almásy Jacqueline az 1920-as évek elején Párizsban ismerkedett Louis J. Cartierrel (1875-1942), a család legtehetségesebb tagjával, akivel 1924-ben Budapesten össze is házasodtak. A budavári történet itt kezdődik…
Gróf zsadányi és törökszentmiklósi Almásy Jacqueline Erzsébet Mária (1895-1952) a nagy múltú arisztokrata család sarjaként - gróf Almásy György (1864-1898) és Zichy Zenaide (1865-1924) harmadik gyermekeként - látta meg a napvilágot a Kétegyházán fekvő nemesi birtokon. Az évkönyvekből tudjuk, hogy Jacqueline ide Budapestre, a Veres Pálné Leánygimnáziumba járt iskolába, arról pedig korabeli sporttudósítások árulkodnak, hogy hobbija volt a lovaglás, ugyanis többször is nyert díjugrató versenyt.
1917 októberében történt, hogy férjhez ment gróf Bissingen-Nippenburg Károlyhoz, azonban házasságuk még egy évig sem tarthatott, mivel a fronton szolgáló ifjú férjet 1918. júliusában egy ellenséges repülő lebombázta. A fiatalon megözvegyült grófnő a felejtésre vágyva Nyugat-Európában utazgatott, élt társasági életet. Jacqueline-t már fiatalon is gyönyörű nőnek tartották, nemcsak Budapesten, hanem a külhoni nemesi társaságokban is. Jacqueline ugyanis – igazi arisztokrata nőként – rendkívül otthonosan mozgott Európa országainak fővárosainak szalonjaiban, világot látott úrinő volt, aki még a francia Vogue magazin címlapjára is felkerült.
...a háború után Cartier, a híres és dúsgazdag párizsi ékszerész eljött Magyarországra. Cartier eredetileg arra gondolt, hogy a magyar mágnások kincsesházaiból sikerül talán néhány csodálatos ékszert elvinnie magával, a végén aztán az lett a dologból, hogy feleséget vitt haza Párizsba Almássy Jacqueline grófnő személyében. Valószínű, hogy üzleti útja soha még ilyen jól nem sikerült, ma már van egy fiacskájuk és van egy palotájuk Párizsbán, kettő a Várban, s hol itt élnek, hol ott. A Párizsban járó magyarok mindig szíves és barátságos otthont találnak náluk
- írták a Színházi Élet című folyóirat hasábjain 1933-ban.
Jacqueline és Cartier a bulvárlapok tudósításainak közkedvelt témáivá váltak. Házasságkötésük után alig egy évvel, 1925-ben megszületett gyermekük, Claude Cartier (1925-1975). 1928-ban Jacqueline - kifejezett kérésére - férje megvette a budavári Tárnok utca 5. szám alatti Fáy-palotát báró Hatvany Lajostól (1880-1961), aki pedig Edelsheim-Gyulai Lipóttól - vitéz nagybányai Horthy István apósától -vásárolta a palotát. Az eredetileg az 1300-as években épült, majd a XV. és XVI. században, a török hódoltság alatt, majd az 1686-os ostrom után is átalakított épület az egyik legszebb barokk palota volt a Budai Várban. A Cartierrék által pazarul berendezett épület a budai arisztokrata társasági élet egyik központja lett.
De a Cartierek megvásárolták a Táncsics Mihály utca 11. számú épületet is, ahol egyébként a nehéz sorsú költőzseni, Tóth Árpád (1886-1928) is lakott feleségével és kislányukkal egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig.
Jacqueline és Louis gyermekükkel Párizsba, majd 1940-ben New Yorkba költöztek. Mindeközben Budapesten történt egy kis malőr:
A rendőrség bravúros gyorsasággal elfogta Cartier Lajos, az Amerikában tartózkodó ékszerkirály budai villájának betörőjét. Cartier feleségével, aki Almásy Jacqueline grófnő, már régebben Amerikába ment és jelenleg is ott tartózkodnak. A Tárnok utca 5. számú villa, ahol többszázezer pengő értékű arany- és ezüstnemű, azonkívül más műkincsek van, felügyelet nélkül áll. Október 6-án ékszerkirály egyik rokona fedezte fel egyarányú betörést. Feljelentést tett a kapitányságon és megindult a nyomozás. PálinkásJózsef detektívfelügyelő csoportja kezdték meg a nyomozást. Megállapították, hogy a betörő a Hunyadi János út felől egynégyméteres kerítésen át jutott a villába, ott egy földszinti üvegablakot betört és azon keresztül mászott be a lakásba. A rendőrség feltevése szerint százezerpengő értékű arany- és ezüstneműt vitt el a betörő.
- írta meg az Esti Újság 1941. október 14-én.
A dúsgazdag házaspár végül 1941-ben részben kényszerből adta el műkincsekkel teli otthonukat Imrédy Béla (1891-1946), korábbi pénzügyminiszter, illetve miniszterelnök egyik hivatalának.
Cartier ezután, 1942-ben New Yorkban váratlanul elhunyt, a megözvegyült Jacqueline pedig alig tíz évre rá, 1952-ben - rövid betegség után - követte őt.
A Tárnok utcai palota megmaradt műkincsei – a Hatvany-palotákhoz hasonlóan – a fosztogató szovjet csapatok zsákmányává váltak. Az épület az ostrom alatt súlyosan megsérült, az 1960-as években történő „helyreállítás” során sajnos nem kapta vissza barokk díszeit. A felújítások során XV. századi falfreskók nyomait találták meg az udvari homlokzaton.
.jpeg)
(A főképen Almásy Jacqueline grófnő, 1932 júniusában a Színházi Élet decemberi lapszámában.)
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
