Ma 100 éve született a magyar származású színészlegenda, Tony Curtis
"Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Hiltonban rendezett fogadáson... A díszvendég persze a világsztár volt: Tony Curtis, aki ezúttal Michelle-t egészen fiatal és kimondottan gyönyörű barátnőjét, meg hat gyermekének egyikét, a színésznő Kellyt is magával hozta." - írták 1988. júniusában az Esti Hírlap hasábjain, a hollywoodi színészlegenda hazalátogatásának alkalmával, aki őszintén vallotta magáénak ősei magyar-zsidó gyökereit. Ekkor mesélte el, hogy a magyar nyelvet gyermekkorában valami varázslatnak, mély titkok hordozójának hitte, amit csak az ő szorosabb környezete, szülei és testvérei ismertek. A 100 éve született színészlegendára emlékezünk.
Tony Curtis, az egyre felfelé törő magyar származású filmsztár július 26-án kezdi el Páriában az új cirkuszfilm (“Trapeez”) felvételeit. A film másik két főszereplője: Burt Lancaster és az olasz Gina Lollobrigida
- ez volt az első hír, amely megjelent az eredetileg Bernard néven 1925. június 3-án New York Bronx negyedében született színészről a magyar sajtóban, Az Ember című újság 1955 július 23-án megjelent egyik cikkében.
A korszakos hollywoodi színészlegenda valóban egy Amerikába kitántorgott magyar zsidó családból származott a mátészalkai szabósegéd, Schwartz Manó és a válykói Klein Ilona harmadik gyermekeként. Ötéves koráig csak magyarul beszéltek otthon - vallotta egy interjúban. A világháborúban a haditengerészetnél szolgáló fiatal fiú itt a tengerészek színjátszó csoportjában lépett fel először vált népszerűvé. Az ekkor még elsősorban amorozó szerepeket játszó jóképű színész 1949-ben vette fel az eredetileg Anthony Curtis, majd Tony Curtisre egyszerűsödött művésznevet. Az élete során hétszer nősülő színész először 1951-ben házasodott, amikor feleségül vette Janet Leigh (1927-2004) Golden Globe-díjas amerikai színésznőt, akitől nem mellesleg Jamie Lee Curtis, a szintén Golden Globe-, illetve Oscar-díjas színésznő is született.
Az idézetben szereplő film, az 1956-ban debütáló Trapéz hozta meg számára a szakmai elismerést, amikor is végleg kilépett a némiképp üres plakátfiú szerepéből és már kiemelkedő színészi alakítást nyújtott a kritikusok szerint. Aztán egymás után jöttek - szinte futószalagon - a hatalmas sikerű, kasszasiker filmek, ahol Tony Curtis főszereplőként csillogtatta színészi tudását. A megbilincseltek, a Van, aki forrón szereti, a Spartacus és persze a Minden lében két kanál című filmsorozat Roger Moore (1927-2017) társaként.
Először 1985-ben, majd ezt követően a változások idején, 1988-ban, illetve 1996-ban jött Magyarországra. 1988-ban még az egykori Fórum Hotelben szállt meg, de feltehetően ekkor döntötte el, hogy a következő alkalommal a Budavári Hiltonban foglalttat majd szállást. Legalábbis erre következtethetünk a Vasárnapi Hírek, 1985. május 5-i cikkéből:
Bejárta a várost, megnézte a Mátyás-templomot és a Hiltont. Különösen az ódon utcákat, házakat találta ismerősnek és kedvesnek.
Majd 1988-ban az alábbiakat nyilatkozta az Esti Hírlapnak:
Izgatottságomban már hajnalban ébredtem ma és nem tudtam tovább aludni. Felkeltem, taxiba ültem, körbehajtottam a városon, és arra gondoltam, talán éppen ezeken az utcákon, amerre most megyek a kocsival, járt egykor az apám is, és ez a tudat boldogsággal töltött el.
2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet még Budapesten is dedikált. Végül, 85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál.
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
