Ma 100 éve született a magyar származású színészlegenda, Tony Curtis
"Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Hiltonban rendezett fogadáson... A díszvendég persze a világsztár volt: Tony Curtis, aki ezúttal Michelle-t egészen fiatal és kimondottan gyönyörű barátnőjét, meg hat gyermekének egyikét, a színésznő Kellyt is magával hozta." - írták 1988. júniusában az Esti Hírlap hasábjain, a hollywoodi színészlegenda hazalátogatásának alkalmával, aki őszintén vallotta magáénak ősei magyar-zsidó gyökereit. Ekkor mesélte el, hogy a magyar nyelvet gyermekkorában valami varázslatnak, mély titkok hordozójának hitte, amit csak az ő szorosabb környezete, szülei és testvérei ismertek. A 100 éve született színészlegendára emlékezünk.
Tony Curtis, az egyre felfelé törő magyar származású filmsztár július 26-án kezdi el Páriában az új cirkuszfilm (“Trapeez”) felvételeit. A film másik két főszereplője: Burt Lancaster és az olasz Gina Lollobrigida
- ez volt az első hír, amely megjelent az eredetileg Bernard néven 1925. június 3-án New York Bronx negyedében született színészről a magyar sajtóban, Az Ember című újság 1955 július 23-án megjelent egyik cikkében.
A korszakos hollywoodi színészlegenda valóban egy Amerikába kitántorgott magyar zsidó családból származott a mátészalkai szabósegéd, Schwartz Manó és a válykói Klein Ilona harmadik gyermekeként. Ötéves koráig csak magyarul beszéltek otthon - vallotta egy interjúban. A világháborúban a haditengerészetnél szolgáló fiatal fiú itt a tengerészek színjátszó csoportjában lépett fel először vált népszerűvé. Az ekkor még elsősorban amorozó szerepeket játszó jóképű színész 1949-ben vette fel az eredetileg Anthony Curtis, majd Tony Curtisre egyszerűsödött művésznevet. Az élete során hétszer nősülő színész először 1951-ben házasodott, amikor feleségül vette Janet Leigh (1927-2004) Golden Globe-díjas amerikai színésznőt, akitől nem mellesleg Jamie Lee Curtis, a szintén Golden Globe-, illetve Oscar-díjas színésznő is született.
Az idézetben szereplő film, az 1956-ban debütáló Trapéz hozta meg számára a szakmai elismerést, amikor is végleg kilépett a némiképp üres plakátfiú szerepéből és már kiemelkedő színészi alakítást nyújtott a kritikusok szerint. Aztán egymás után jöttek - szinte futószalagon - a hatalmas sikerű, kasszasiker filmek, ahol Tony Curtis főszereplőként csillogtatta színészi tudását. A megbilincseltek, a Van, aki forrón szereti, a Spartacus és persze a Minden lében két kanál című filmsorozat Roger Moore (1927-2017) társaként.
Először 1985-ben, majd ezt követően a változások idején, 1988-ban, illetve 1996-ban jött Magyarországra. 1988-ban még az egykori Fórum Hotelben szállt meg, de feltehetően ekkor döntötte el, hogy a következő alkalommal a Budavári Hiltonban foglalttat majd szállást. Legalábbis erre következtethetünk a Vasárnapi Hírek, 1985. május 5-i cikkéből:
Bejárta a várost, megnézte a Mátyás-templomot és a Hiltont. Különösen az ódon utcákat, házakat találta ismerősnek és kedvesnek.
Majd 1988-ban az alábbiakat nyilatkozta az Esti Hírlapnak:
Izgatottságomban már hajnalban ébredtem ma és nem tudtam tovább aludni. Felkeltem, taxiba ültem, körbehajtottam a városon, és arra gondoltam, talán éppen ezeken az utcákon, amerre most megyek a kocsival, járt egykor az apám is, és ez a tudat boldogsággal töltött el.
2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet még Budapesten is dedikált. Végül, 85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
