Ma 100 éve született a magyar származású színészlegenda, Tony Curtis

Ma 100 éve született a magyar származású színészlegenda, Tony Curtis

"Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Hiltonban rendezett fogadáson... A díszvendég persze a világsztár volt: Tony Curtis, aki ezúttal Michelle-t egészen fiatal és kimondottan gyönyörű barátnőjét, meg hat gyermekének egyikét, a színésznő Kellyt is magával hozta." - írták 1988. júniusában az Esti Hírlap hasábjain, a hollywoodi színészlegenda hazalátogatásának alkalmával, aki őszintén vallotta magáénak ősei magyar-zsidó gyökereit. Ekkor mesélte el, hogy a magyar nyelvet gyermekkorában valami varázslatnak, mély titkok hordozójának hitte, amit csak az ő szorosabb környezete, szülei és testvérei ismertek. A 100 éve született színészlegendára emlékezünk.

Tony Curtis, az egyre felfelé törő magyar származású filmsztár július 26-án kezdi el Páriában az új cirkuszfilm (“Trapeez”) felvételeit. A film másik két főszereplője: Burt Lancaster és az olasz Gina Lollobrigida

- ez volt az első hír, amely megjelent az eredetileg Bernard néven 1925. június 3-án New York Bronx negyedében született színészről a magyar sajtóban, Az Ember című újság 1955 július 23-án megjelent egyik cikkében.

A korszakos hollywoodi színészlegenda valóban egy Amerikába kitántorgott magyar zsidó családból származott a mátészalkai szabósegéd, Schwartz Manó és a válykói Klein Ilona harmadik gyermekeként. Ötéves koráig csak magyarul beszéltek otthon - vallotta egy interjúban. A világháborúban a haditengerészetnél szolgáló fiatal fiú itt a tengerészek színjátszó csoportjában lépett fel először vált népszerűvé. Az ekkor még elsősorban amorozó szerepeket játszó jóképű színész 1949-ben vette fel az eredetileg Anthony Curtis, majd Tony Curtisre egyszerűsödött művésznevet. Az élete során hétszer nősülő színész először 1951-ben házasodott, amikor feleségül vette Janet Leigh (1927-2004) Golden Globe-díjas amerikai színésznőt, akitől nem mellesleg Jamie Lee Curtis, a szintén Golden Globe-, illetve Oscar-díjas színésznő is született.

Az idézetben szereplő film, az 1956-ban debütáló Trapéz hozta meg számára a szakmai elismerést, amikor is végleg kilépett a némiképp üres plakátfiú szerepéből és már kiemelkedő színészi alakítást nyújtott a kritikusok szerint. Aztán egymás után jöttek - szinte futószalagon - a hatalmas sikerű, kasszasiker filmek, ahol Tony Curtis főszereplőként csillogtatta színészi tudását. A megbilincseltek, a Van, aki forrón szereti, a Spartacus és persze a Minden lében két kanál című filmsorozat Roger Moore (1927-2017) társaként.

Tony Curtis és a Budavári Palota (Fotó: Turizmus, 1988. augusztus 1.)

Először 1985-ben, majd ezt követően a változások idején, 1988-ban, illetve 1996-ban jött Magyarországra. 1988-ban még az egykori Fórum Hotelben szállt meg, de feltehetően ekkor döntötte el, hogy a következő alkalommal a Budavári Hiltonban foglalttat majd szállást. Legalábbis erre következtethetünk a Vasárnapi Hírek, 1985. május 5-i cikkéből:

Bejárta a várost, megnézte a Mátyás-templomot és a Hiltont. Különösen az ódon utcákat, házakat találta ismerősnek és kedvesnek.

Tony Curtis a Pető Intézetben 1988-ban (Fotó: MTI/Friedmann Endre)

Majd 1988-ban az alábbiakat nyilatkozta az Esti Hírlapnak:

Izgatottságomban már hajnalban ébredtem ma és nem tudtam tovább aludni. Felkeltem, taxiba ültem, körbehajtottam a városon, és arra gondoltam, talán éppen ezeken az utcákon, amerre most megyek a kocsival, járt egykor az apám is, és ez a tudat boldogsággal töltött el.

A színész a Hiltonban (Fotó: Petőfi Népe/1988. július)

2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet még Budapesten is dedikált. Végül, 85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál.

„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról
„Igen, ez a nyár…” – a 125 éve született Márai gondolatai a júliusról

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.

Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban
Észrevétlen emlékeink: Az Ördögárok mementója a Tabánban

Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.

Az ország főtere, a Szentháromság tér
Az ország főtere, a Szentháromság tér

Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.