Közeledik a majális, nekünk pedig egy régi budavári fénykép jutott róla eszünkbe…
A fénykép elkészítésekor 1948. május elsejét írunk. Keserédes kép ez, hiszen alig három év telt el a magyar történelem egyik legnagyobb háborús pusztítása óta, mégis van abban valami meghitt, ahogyan egy apa a kislányával kézen fogva belépnek a mindenféle cukros finomságot rejtő cukrászda ajtaján.
Az 1947-ben 120 éves jubileumát ünneplő Ruszwurm cukrászdába…
Melynek homlokzatán tábla hirdeti, hogy ebből a házból indult el a budavári cukrászsütő mesterség. Mindemellett az ostrom alatt szétlőtt épület falán mintegy a háború mementójaként lövésnyomok láthatók. A korábbi országgyűlési választások évét jól mutatja, hogy Mészáros Lázárnak Magyarország első hadügyminiszterének, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és a haza atyjának, Kossuth Lajosnak a portréja diszíti falragaszként a szomszéd ház falát. A fotó felér egy egész történelem tankönyvvel. Még egy év sem telt el a kékcédulás választások óta, amikor választási csalással hatalomra jutottak a Rákosi Mátyás vezette kommunisták, a megszálló szovjetek segítségével.
A 120 éves tábla története, pedig az, hogy a budai várban, a Szentháromság utca 7. számú házban 1827-ben kezdte meg működését Schwabl Ferenc cukrász, és e helyen megszakítás nélkül működik egy patinás cukrászda. A cukrászda mindig női ágon öröklődött: Schwabl unokahúgának lányát Ruszwurm Vilmos vette el, aki ott inaskodott és szabadult fel, majd mint tulajdonos ő adta az üzlet nevét, 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát. 1945-ben újra kellett kezdeni az üzlet felvirágoztatását. Néhány év után régi híréhez méltóvá vált a cukrászda, 1951. február 20-án államosították.
A mai Ruszwurm helyén, a budavári Szentháromság tér 7. alatt először 1827-ben nyitott cukrászdát Schwabl Ferenc, cukrászmester. 1830 nyarán bekövetkezett halála után, özvegyét feleségül vette Richter Leonhard, aki sütőmesterként József nádor alkalmazásában állt. A biedermeier enteriör is ekkor készült, amely csodával határos módon átvészelte még az ostromot is. Richter 1847-ben bekövetkezett halála után Müller Antal cukrász lett az új tulajdonos.
1846-tól Müller Antalé volt az üzlet, aki Ferenc József császár asztalát is díszítette. Örökébe özvegye, Schwabl unokahúga lépett. Lányuk férje, Ruszwurm Vilmos1884- ben vette át a patinás üzletet, mely ma is az ő nevét viseli. A koronázás alkalmából díszes cukordobozt és édességekből készített virágcsokrot nyújtottak át Erzsébet királynénak, aki később is a Ruszwurmból hordatta a reggelijét. A legkülönfélébb társasági események szervezői is a budai cukrászda finomságait választották, Pest-Budán éppúgy, mint Bécsben. 80 éve Tóth Ferenc vette át az üzletet, s az 1951-es államosításig Ruszwurm Vilmos szellemében vezette. Az 1959-60-ban felújított patinás budai cukrászda berendezési tárgyai között ma is jólesik kávé és sütemény mellett elbeszélgetni.
- írta meg a Premier Magazin, 2002. májusi lapszáma.
Különleges kép, ugye?
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
