A kitüntetés apropóján ezúttal egy különleges képzeletbeli budavári filmtörténeti sétára indulunk: megnéztük, hol találkozik Cserhalmi több mint fél évszázados filmes életműve a Budai Várral.
Cserhalmi György azok közé a színészek közé tartozik, akiknek már puszta jelenléte is képes meghatározni egy filmet. Arcán, mozdulatain, hangján keresztül a magyar filmtörténet több mint fél évszázada tekint vissza ránk: Jancsó Miklós, Bódy Gábor, András Ferenc, Szomjas György, Bereményi Géza és megannyi más rendező alkotásában játszott főszerepeket, miközben színházi szerepeivel is a magyar színjátszás legnagyobbjai közé emelkedett. A most 78 éves színművész 2026. augusztus 20-án az Országház Kupolacsarnokában vehette át a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát. A hivatalos indoklás szerint a kitüntetést „a magyar színművészet kiemelkedő alakjaként” sokoldalú tehetségéért, színpadi és filmszerepeiben nyújtott felejthetetlen alakításaiért, valamint több évtizedes, maradandó értéket teremtő művészi munkásságáért kapta.
Cserhalmi pályája azonban nem csupán művészettörténeti értelemben kapcsolódik Magyarország elmúlt évtizedeihez. 1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székháza előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek híressé vált tizenkét pontját. Magyar Péter, miniszterelnök a kitüntetés bejelentésekor ezt a történelmi szerepvállalását is külön kiemelte. De nekünk, akik a Budai Vár történeteit keressük, van egy másik Cserhalmi Györgyünk is. A filmszínész, aki hol báróként jelenik meg a Mátyás-templom tövében, hol piros kabrióval száguld át az Alagúton, hol pedig a reformkor legendás „árvízi hajósaként” bukkan fel a Lánchíd történetében.
Talán a legszebb és legegyértelműbb budavári kapcsolódást az Akli Miklós jelenti. Révész György 1986-ban forgatott történelmi filmjében Cserhalmi Szepessy bárót alakította, és a forgatás egy része valóban a Várnegyed szívében zajlott. Egy fennmaradt Fortepan-felvételen a Szentháromság utcában, közvetlenül a Mátyás-templom mellett láthatjuk a stábot és magát Cserhalmi Györgyöt is korabeli jelmezében.
A film Jókai Mór azonos című regényéből készült, története pedig I. Ferenc császár udvari bolondjának, Akli Miklósnak romantikus kalandjait követi. A Várnegyed ódon utcái itt természetes történelmi díszletként működnek. A mai Szentháromság utcában készült felvétel ráadásul különös időkapu: ugyanazon a helyen járunk ma turisták és várbeliek között, ahol negyven évvel ezelőtt Cserhalmi jelmezben állt a kamera előtt.
Néhány évvel korábban egy egészen másfajta filmtörténeti remekmű vezette fel Cserhalmit a Várba. Bódy Gábor Psyché című filmje 1980-ban Weöres Sándor Psyché című művének parafrázisaként teremtett egy nehezen besorolható, látomásos mozgóképes világot. Cserhalmi ebben Zedlitz bárót alakította Patricia Adriani Psychéje és Udo Kier Nárcisza mellett. A filmben a Várnegyed már nem egyszerű kulissza. Az 1848–49-es szabadságharc bukását idéző képsorokban felismerhető a Tóth Árpád sétány és a Móra Ferenc utca: Psyché egy szekéren megbújva menekül végig a budavári utcákon. A Nemzeti Filmintézet filmtörténeti helyszínkutatása is azonosította ezeket a forgatási pontokat.
Cserhalmi és a Vár kapcsolatának egyik leglátványosabb filmes pillanata azonban néhány méterrel lejjebb, a Várhegy gyomrában kezdődik. Jancsó Miklós 1987-ben bemutatott Szörnyek évadja című filmjének elején Cserhalmi – Bardócz főorvos szerepében – egy piros Volkswagen kabrióban hajt keresztül a Budavári Alagúton, majd ráfordul a Lánchídra. És mindezt Jancsóhoz méltó módon nem szabdalták apró képekre: a jelenet első része egyetlen, mintegy négyperces snitt. Az Alagút sötétjéből kibukkanó piros autó, mögötte a Várhegy, előtte a Lánchíd és Pest – nehéz ennél budapestibb filmbelépőt elképzelni. Külön filmtörténeti játék, hogy Jancsó már az Oldás és kötés 1963-as zárójelenetében is használta az Alagút–Lánchíd útvonalat. Több mint húsz évvel később ugyanez a városi tengely már Cserhalmival tért vissza a vászonra.
És ha már leereszkedtünk a Várból a Vízivárosba, újabb Cserhalmi-film nyomába eredhetünk. András Ferenc 1982-es kultikus filmje, a Dögkeselyű a nyolcvanas évek Budapestjének egyik legkeményebb és legpontosabb mozgófilm lenyomata. Cserhalmi Simon Józsefet, az egykori értelmiségiből lett taxist alakítja, akit két idős nő kifoszt, és aki a rendőrség tehetetlenségét látva maga indul a tettesek után. A film nyitó légi felvételein a Budavári Palota és környéke is feltűnik, Cserhalmi pedig a Vár alatti Víziváros utcáin is megjelenik zsigájával. Itt már nincs történelmi kosztüm, bárói cím vagy romantikus múlt: ez a nyolcvanas évek kopott Budapestje, amelyben a Budai Vár monumentális történelmi tömege egészen másként magasodik a hétköznapi ember története fölé.
Két évtizeddel később pedig ismét egy báró bőrébe bújt – méghozzá nem is akármilyen báróéba. Bereményi Géza monumentális, 2002-ben bemutatott A Hídember című Széchenyi-filmjében Cserhalmi báró Wesselényi Miklóst, Széchenyi barátját és politikai küzdőtársát alakította.
Itt a kapcsolat már elsősorban történelmi és vizuális. A Lánchíd születése, a reformkori Buda és Pest, valamint a Várhegy látványa elválaszthatatlan Széchenyi történetétől. Cserhalmi Wesselényije pedig éppen annak a reformkori nemzedéknek az egyik legkarakteresebb alakját idézi meg, amelynek tevékenysége alapjaiban formálta át a két várost.
Így aztán, ha végignézzük Cserhalmi György hatalmas filmográfiáját, a Budai Vár különös módon újra és újra felbukkan mögötte. Egyszer történelmi díszlet, máskor menekülés helyszíne, egyszer a kamera mögött magasodó városi kulissza, máskor az Alagút sötétjéből kibontakozó Budapest része. És talán éppen ezért érdemes most, a Magyar Érdemrend nagykeresztjének odaítélése alkalmából nemcsak a díjak hosszú sorát felidézni. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művész, a Nemzet Színésze olyan korszakokon vezette végig a magyar nézőt, amelyek mára maguk is történelemmé váltak.
Mi pedig legközelebb, amikor a Mátyás-templom mellett végigsétálunk a Szentháromság utcán, leereszkedünk az Alagúthoz vagy átkelünk a Lánchídon, akár egy pillanatra a magyar filmtörténet kameráján keresztül is nézhetjük a várost. Mert ezeken a helyeken különböző szerepekben, Cserhalmi György is végigment – csak éppen forgott a kamera.
