
Fehérbe öltözött a Budai Vár és nagyon jól állt neki! - Képriport
Már majdnem elfelejtettük, hogy milyen szép arcát mutatja a Várnegyed, amikor hó borítja a háztetőket. Pedig Budapest ékszerdoboza ilyenkor is igazi csoda. Vigyázz, kész, rajt: budavári képriportunk következik!
Már gyerekkorban is valami furcsa melegség töltötte el az ember szívét, amikor a színes, akkor még sokszor romos, de legalábbis elhanyagolt városrészt az éjszaka lehullott hótakaró borította el és fehér uniformist kölcsönzött a valamikor sokkal szebb világot látott Budai Várnak. S bár a Várnegyed arculata és azon belül a Budavári Palotanegyed ikonikus épületei lassan-lassan visszanyerik egykori pompájukat, de sajnos azok a régi téli havazások megritkultak és lassan kikopik emlékeinkből, hogy milyenek voltak a vári utcák, házak és terek akkor, amikor „hó takará el a bérci tetőt”.









Feltehetően minden ifjúkorban átélt dolog idővel megszépül és bár a havazással mindig járnak kellemetlenségek, mi mégis azt kívánjuk, hogy minden magyar nemzedéknek legyen egy olyan élménye, amit nekünk az 1987. január 12-13-i hóesés adott, amit annak a csodatélnek és az extrém mennyiségű hónak az emléke jelent. És persze a mostani közel sem olyan, mi már Nagyon Vártuk a havazást és végre meg is érkezett. Így ezzel a cikkel köszöntöttük: velkám.
(A főképen a Kazinczy-emlékkút a Bécsi kapu tér közepén, mögötte pedig Hatvany Lajos sárgálló palotája látható.)

Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.

A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.