Ezen a napon esett foglyul Ferenc József a Budavári Királyi Palotában
A lapok csak két nappal később, 1871. február 9-én számoltak be a szerencsétlen esetről, amikor is I. Ferenc József (1830-1916) osztrák császár, magyar és cseh király, a korabeli Európa legnagyobb birodalmának, az Osztrák–Magyar Monarchiának uralkodója kelepcébe került a mai Budavári Palotanegyed területén. Az eset további pikantériája, hogy az uralkodó a szabadulását egy bátor magyar ifjúnak köszönhette.
A király mint fogoly címmel közölték a korabeli újságok a szerencsétlen esetet, amely 1871. február 7-én történt az uralkodóval itt, a Budavári Királyi Palota előtti - a mai Magyar Nemzeti Galéria előtti, illetve melletti - Várkertben. De mi is történt azon a februári napon? Az alábbi beszámolóból megtudhatjuk.
A király egy-két nap előtt szárnysegédével a várkertbe ment. Világos est lévén, szivarra gyujtott, s a kert egyik oldalán beszélgetésbe merülve, sétálgatott. A várkert felügyelője e közben nem hallván semmi beszédet a kertben s nem is gyanítván, hogy most késő este valaki ott lehessen, bezárta a kertet, s a király midőn vissza akart menni a palotába, az ajtót zárva találta. Mind ő, mind szárnysegéde megkísérelték a fölnyitást, de nem sikerült, dörömbölni kezdtek, de ennek sem volt eredménye. A tűnődésben, sétálásban a szárnysegéd egy kis kertészgyereket vesz észre, ki félve huzódott meg s kit szintén ide zártak. A király előhívatja s kérdezi, ha volna-e bátorsága a kert faláról leugrani? — A kis legény készséggel vállalkozott a küldetésre s a másik perczben már alant volt. Rövid idő múlva a Várnagy, kertész rémülve sietnek a kertbe, hol a király már várva várta a szabadulást. A várnagy nagy zavarral kért bocsánatot. A fiut megajándékozták. — A király valószínűleg csak rövid időre távozott a magyar fővárosból. Egy hó múlva a királyasszonynyal és az egész királyi családdal érkezik Budára s ezúttal valószínűleg Gödöllőn is több időt fog tölteni.
- írta meg A Hon című újság 1871. február 9-i lapszáma a király fogságba esésének részleteit.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
A magyar irodalom egyik géniusza, Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek költő feleségével, Károlyi Amyval, ennek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is otthonosan mozgott és rendszeresen megfordult. Rá emlékezünk születésének napján.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
