Ezen a napon esett foglyul Ferenc József a Budavári Királyi Palotában
A lapok csak két nappal később, 1871. február 9-én számoltak be a szerencsétlen esetről, amikor is I. Ferenc József (1830-1916) osztrák császár, magyar és cseh király, a korabeli Európa legnagyobb birodalmának, az Osztrák–Magyar Monarchiának uralkodója kelepcébe került a mai Budavári Palotanegyed területén. Az eset további pikantériája, hogy az uralkodó a szabadulását egy bátor magyar ifjúnak köszönhette.
A király mint fogoly címmel közölték a korabeli újságok a szerencsétlen esetet, amely 1871. február 7-én történt az uralkodóval itt, a Budavári Királyi Palota előtti - a mai Magyar Nemzeti Galéria előtti, illetve melletti - Várkertben. De mi is történt azon a februári napon? Az alábbi beszámolóból megtudhatjuk.
A király egy-két nap előtt szárnysegédével a várkertbe ment. Világos est lévén, szivarra gyujtott, s a kert egyik oldalán beszélgetésbe merülve, sétálgatott. A várkert felügyelője e közben nem hallván semmi beszédet a kertben s nem is gyanítván, hogy most késő este valaki ott lehessen, bezárta a kertet, s a király midőn vissza akart menni a palotába, az ajtót zárva találta. Mind ő, mind szárnysegéde megkísérelték a fölnyitást, de nem sikerült, dörömbölni kezdtek, de ennek sem volt eredménye. A tűnődésben, sétálásban a szárnysegéd egy kis kertészgyereket vesz észre, ki félve huzódott meg s kit szintén ide zártak. A király előhívatja s kérdezi, ha volna-e bátorsága a kert faláról leugrani? — A kis legény készséggel vállalkozott a küldetésre s a másik perczben már alant volt. Rövid idő múlva a Várnagy, kertész rémülve sietnek a kertbe, hol a király már várva várta a szabadulást. A várnagy nagy zavarral kért bocsánatot. A fiut megajándékozták. — A király valószínűleg csak rövid időre távozott a magyar fővárosból. Egy hó múlva a királyasszonynyal és az egész királyi családdal érkezik Budára s ezúttal valószínűleg Gödöllőn is több időt fog tölteni.
- írta meg A Hon című újság 1871. február 9-i lapszáma a király fogságba esésének részleteit.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
