Egy letűnt világ letűnt játékának emléke egy budavári fotón: A karikázás

Kozák Lajos a két világháború között az egyik legelismertebb, legfoglalkoztatóbbak fotográfus volt. 1934-ben készült fényképe ma már szinte érthetetlen a mai fiatalok számára. Egy letűnt világ mára eltűnt játékát örökítette meg az örökkévalóságnak, a karikázást. A világ egyik legszebb helyén.

A karikázás egy igazi békebeli játék, amire csak az idősebb generáció emlékszik már, pedig fejlesztette a mozgáskoordinációt és komoly testmozgást, edzést is jelentett a gyerekek számára.  Sőt, volt idő, amikor versenyeket is rendeztek belőle. A valamikori kádároknál oly sokszor fölöslegessé vált egykori, elhasználódott hordópántok, illetve később drótkarikák, bicikliabroncsok, hulahop karikák adták a játék alapját, amelyeket egy bot segítségével kellett elvezetni, gurítani egy kijelölt pontig vagy a leggyorsabban.  A játék lényege, hogy az egymással versenyzők úgy hajtják végig az adott feladatot az utcán, hogy az nem dőlhet el, máskülönben kiesünk a játékból.

__wf_reserved_inherit
Karikázó gyerekek a Halászbástyánál (Kozák Lajos, 1934)

A kép különlegessége, hogy a gyerekek a Halászbástyánál karikáznak, valahol a mai Hilton Szálloda előtti részen.

Pósa Lajos (1850-1914) író, költő, meseíró írta az alábbi kis verset

Pósa Lajos: KARIKÁZÁS

Gurulj, gurulj, karikám,

Itt a sima úton!

Fuss utánam, Karikám,

Te is, Tercsi húgom!

Túl a nádon, a Hernádon

A karikás vára,

Karikázzunk karikával

Karikafalvára.

Ott lesz még nagy karikázás

A sok karikával:

Fakarikát megkergetjük

A vaskarikával,

Vaskarikát azután

Ezüst karikával,

Hát az ezüst karikát?

Aranykarikával.

Túl a nádon, a Hernádon

A karikás vára,

Karikázzunk karikával

Karikafalvára.

Kapcsolódó cikkeink

Egy beszélő ház: Az Úri utca 19.

Az Úri utca 19-es számú ház az egykori Szűk utca, később Balta köz és az egykori Olasz, majd Úri utca (Herrengasse) sarkán álló ház története sokkal többet rejt, mint azt első ránézésre gondolnánk.