
Csodálatos mozgóképek a közel száz évvel ezelőtti Budai Várról!
Fantasztikus, ahogyan megelevenednek előttünk az egykor élt emberek, az egykor volt hétköznapok. A történelmi nosztalgia egy olyan korba repít bennünket vágyakozva, amikor még nem is éltünk. Nézzék csak!
A háborúban elpusztult régi Erzsébet hídról indul a különleges hangulatú, 1938-ban készült felvétel, majd a Szent Gellért-szobor után egy hirdetőoszlopról a régi Budapest látképe és persze a Lánchíd tárul elénk a mindig csodálatos budavári perspektívából.
A következő filmkockán pedig már a Sándor-palota előtti térről forgatva jelenik meg a Turul és Savoyai Jenő lovasszobrának utánozhatatlan sziluettje, majd a Szent György tér főőrség előtti részéről Mátyás kútja, aztán a Szentháromság tér, végül talán a legkülönlegesebb látványt a Magyar Országos Levéltár épületén található egykori Pecz Samu tervezte torony nyújtja, amely sajnos szintén az ostrom áldozatává vált. De teljesen fölöslegesek a szavak, nézzék meg Önök is a videót!
ITT találják a videót!
(A nyitókép csak illusztráció, forrása a Fortepan)

Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.

A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.