
Alain Delon is járt a Halászbástyán, de máshogyan is kapcsolódik a Budai Várhoz
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Kalocsay Miklós (1950-1991) itt, a Várnegyedben nőtt fel, a Petőfi Gimnáziumba járt, de felnőttként sem tudott a környéktől elszakadni, befutott színészként is az Úri utcában élt.

Több filmben is ő volt Alain Delon magyarhangja. A szintész színész Kolti Helgától 1987-ben született közös gyermekük, Kristóf. Kalocsay Miklós mindössze 41-évesen 1991. december 2-án váratlanul hunyt el szívelégtelenségben. Kalocsay Miklós rövid élete ellenére a kor meghatározó színésztehetsége volt.

Alain Delon másik szinkronhangja Fülöp Zsigmond (1935-2014) a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1980–1984 között éppen itt, a budavári Várszínházban játszott, tehát szintén kötődött a Várhoz. A jellegzetesen kellemes orgánummal rendelkező színész 1962-től összesen 19 alkalommal volt Alain Delon magyarhangja. A Jászai Mari-díjas magyar színész, érdemes művész, a Nemzeti Színház örökös tagja nyolcvanadik születésnapja előtt nem sokkal, 2014. október 10-én halt meg.

Az pedig már tényleg csak nagyon távoli összefüggés, hogy Alain Delon jegyese volt az osztrák Romy Schneider (1938-1982), akit mi magyarok a Sissi-trilógia főszereplőjeként ismerünk. Az pedig köztudott, hogy Erzsébet királyné (1854-1898), alias Sissi pedig élete egy jelentős részét itt a Budavári Palotában töltötte.
Amint sok újságíró és filmes között végig mentem a repülőtéren, a mozgólépcső aljánál egy szép, jólfésült, finoman öltözött fiatalembert vettem észre. Rögtön szíven ütött a látvány: „Te jó ég, ez Alain Delon! Lehet, hogy ő lesz majd a partnerem a filmben?” A fiatalember felnézett, a szemével intett. Rám várt, látni akart! Akkor dőlt el minden közöttünk…
- írta Romy Sneider 1958-ban naplójában a Christine című film főszerepe kapcsán.

Alain Delontól, minden idők egyik legmeghatározóbb filmszínészétől mi így - "nagyonvárosan" - búcsúzunk. Isten nyugosztalja!
(Főkép: Profimedia)

Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.

A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.

Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.