5 dolog, amit nem tudtál a Budai Várról
Ha mégis, akkor jár érte egy hatalmas kalapemelés, hiszen olyan érdekességekről van szó, amit a magyarok többsége valószínűleg nem ismer. Érdemes őket megjegyezni, hiszen akár egy budavári kocsmatúrán is lehet velük villogni az asztaltársaság előtt.
1. A Budai Vár a maga 44 674 m2-vel hazánk legnagyobb vára, de világviszonylatban is a hetedik legnagyobb királyi erődítmény. A Várhoz tartozó történelmi épületegyüttes alkotja a Budai Várnegyedet, mely 1987 óta a UNESCO világörökség része. Hozzá tartoznak többek között a Budavári Palota, a Szent György tér, a Halászbástya, a Mátyás-templom és a történelmi lakónegyed.
2. A tengerszint feletti magasságot tekintve a Várhegy legmagasabb pontja 180 méter a mai Szentháromság utca táján, környezetéből mintegy 50-80 méterrel emelkedik ki. A hegy hosszúkás formájú fennsíkja mintegy 2 kilométer hosszú, szélessége az északi részen csaknem 400 méter, keskenyebb déli részén 150 méter körül változik. Fő anyagát az évmilliókkal ezelőtt, a Pannon tenger fenekén leülepedett márgarétegek alkotják, amelyre később, már az ős Duna-völgy szintjén, a mélyből feltörő hévforrásokból kemény, édesvízi mészkő (mésztufa) réteg rakódott. Ez a különleges képződmény megóvta az alatta fekvő, víz hatására könnyen málló márgát az erózió hatásától. A Várhegy kiemelkedését azonban nemcsak környezetének lassú erodálása, hanem a mindkét oldalán megfigyelt geológiai törésvonalak mentén bekövetkező tektonikus mozgás, vagyis környezetének süllyedése is befolyásolta - tudhatjuk meg a Budapesti Történeti Múzeum helytörténeti anyagából.
3. A Budai Várban, a Hess András tér 3. szám alatt található a Vörös Sün Ház, ami jelenleg Budapest legöregebb ma is használatban lévő épülete. A ma is ismert épület négy, az 1200-as évek második felében épült ház egyesítésével jött létre. A Vörös Sün nevet 1696-ban kapta, hiszen itt működött az ugyanazon nevű hétszobás fogadó, ami az egyetlen „professzionális” szállóhely volt Budán. A tulajdonos táncesteket is rendezett, amiből később, az 1760-as évekre színház lett, miután egy osztrák színigazgató a tánctermet egy színpaddal is kibővítette. És amire valószínűleg még sokan felkapják a fejüket az az, hogy a két világháború között vöröslámpás házként is működött, amíg 1938-ban a hatóság be nem záratta.
4. Az Oroszlános udvar kövezetét úgy rakták le, hogy a középkori palota felszín alatt húzódó alaprajzát kövesse. Vagyis, ha a helyszínen sétálva eltérő színű köveket látunk, az nem a véletlen műve. Az épületegyüttes Luxemburgi Zsigmond idején fejlődött európai szintű uralkodói székhellyé, a több fázisban zajló munkák súlypontja az 1410-1420-as évekre esett. A Zsigmond-kori épületek alaprajzának emlékét őrzik a lábunk alatt található minták.
5. 1853. február 10-én ezdték el építeni a Budai Várhegy alatt Széchenyi István 1842-ben megfogalmazott ötletét, a Budai Váralagutat Clark Ádám tervei szerint. Ami pedig ebben igazán figyelemre méltó, hogy alig 8 hónap alatt át is fúrták 350 méter hosszan a Várhegyet. Igaz, a 10 méter magasságú és szélességű alagutat csak 1856-ban nyitották meg a forgalom számára. Elsőként a gyalogosok mehettek át rajta, majd a lovas kocsik, szekerek is. Az áthaladásra - a hídpénzhez hasonlóan - természetesen a vámszedőnek megfizetett használati díj fejében kerülhetett sor. Egyedül a katonák számára volt díjmentes az átjárás, ugyanis a hadsereg - Ferenc József engedélyével - 800 mázsa lőport adományozott az építéshez szükséges robbantásokhoz, amelynek fejében a hadsereg és annak tagjai mentesültek a díjfizetés alól.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
