130 éve indult el minden idők legtöbb előfizetésével rendelkező magyar irodalmi hetilapja
1894. december 17-én jelent meg először a Herczeg Ferenc által szerkesztett Új idők, amely a legnagyobb szépirodalmi hetilappá vált. A lap szellemisége elsősorban a két világháború között uralkodó reformkonzervatív irodalmi törekvéseknek felelt meg, azonban a szerkesztőség ajtaja minden tehetség előtt nyitva állt Márai Sándortól Szabó Magdán át egészen Radnóti Miklósig.
Az 1893-ban éppen a harmincas éveibe lépő Herczeg Ferenc (1863-1954) A Gyurkovics-leányok című regényével robbant be a magyar köztudatba, majd egy évre rá az akkor néhány éve Singer Sándor (1858–1926) és Wolfner József (1856-1932) által alapított irodalmi könyvkiadó az egy csapásra népszerűvé vált fiatal írót kérte fel az Új idők című szépirodalmi hetilap főszerkesztésére. A minden idők legtöbb előfizetésével bíró irodalmi hetilap, amelyet egyébként deklaráltan a „a művelt középosztály számára” alapított „irodalmi képes hetilap” hasábjain nem kisebb írók és költők jelentek meg, mint például Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor, Czóbel Minka, Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Szabó Magda, Rónay György, Tömörkény István, Faludy György, Fekete István Márai Sándor, Vas István vagy éppen Szabó Lőrinc.
Herczeg Ferenc hetilapjának a címe Uj idők lesz. Az első szám december elején fog megjelenni és úgy tartalom, mint kiállítás dolgában új lesz és kiváló. Olyan családi lapot kap a magyar közönség, melynek minden egyes cikkét a legnevesebb magyar írók írják és a legnevesebb festők illusztrálják. Az Uj idők, Herczeg Ferenclapjának a programja e három szóban foglalható össze: magyar, előkelő és modern. A kiadók a Singer és Wolfner cég, az első számot egy negyed millió példányban terjesztik el. Előfizetési ára negyed évre 2 frt.
- írta meg a Budapesti Hírlap, 1894. november 3-i lapszáma.
A magyar családhoz fordulunk kérésünkkel, hogy adjon nekünk helyet asztalánál, ha felismerte bennünk bizalmas jóbarátját. Szórakoztatni és gyönyörködtetni akarjuk önöket írással és képekkel, amelyekhez az anyagot elsősorban abból a világból merítjük, amely önöket leginkább érdekli: a magyar társasélet világából. (…) A magyar család is új időket él, amióta arra a feladatra vállalkozott, hogy magyar társaséletet szervezzen. Ezt a feladatát csak úgy teljesítheti, ha a régi időkből öröklött nemzeti tőkéjét, faji sajátosságait, hagyományait, hajlamait és tehetségeit teljesen beleilleszti az új idők modern keretébe és alapjává teszi a speciális magyar műveltségnek. Az igazi, az élő irodalom és művészet részint vezeti, részint követi ezt az átalakulást. Mi, mint újság, ezt az irodalmat és ezt a művészetet akarjuk ápolni és olvasóinkkal megismertetni…
- fogalmazta meg a hetilap misszióját és krédóját Herczeg a legelső lapszám főszerkesztői köszöntőjében.
Az Új idők – az éppen ellenkező irodalmi vízióval elindított Nyugat folyóirat mellett - működésének 55 évében az irodalmi tehetséggondozás, kimagasló művészi minőség, illetve a magyar irodalomtörténet egyik legfőbb bástyája volt. Az Új Idők című hetilapnak ebben áll irodalomtörténeti jelentősége. A lap 1949-ben szűnt meg.
Az 50. jubileumi számban Gáspár Jenő (1894-1964) magyar költő, író köszöntője összegezte helyettünk is a hetilap akkor félévszázados jelentőségét:
Félszáz esztendő még az ember életében is nagy idő, hát még egy folyóiratnál, amelynek születése, sorsa és működése sokkal változatosabb, mert ezer és ezer ember kulturigényét kell kielégítenie s egy ország nyilvánossága előtt jelenve meg, éreznie és éreztetnie kell az egymásra torlódó évek és évtizedek szellemét is. Az egyes ember önmagában csak egy valaki s ezért élete is csak önmagáé, míg egy félszázados folyóirat egymás után következő nemzedékek, gyermekek és serdülő ifjak, nők és férfiak életét tükrözi. Az Uj Idők minden hivalkodás nélkül állíthatja, hogy első félszázada alatt az egész Magyarország életének stigmáit viselte magán, örömeivel és bánataival, a világháború előtti korszak minden gazdagságával és boldogságával s a világháború utáni és közti korszak minden vívódásával, szegénységével és megpróbáltatásával. Mindig a magyar társadalom őszinte tükre volt, sőt több: tükrözte az egész nemzet szellemi arculatát is s elmondhatja magáról, hogy ötven esztendős jubileuma ötven év a magyar kultúrtörténelemből…
Gerardo di Sagredo, Gerardus, vagy ahogyan a magyarok ismerik Gellért püspök 980. április 23-án született Velencében. A hazánkba téríteni érkező bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére július 26-án szentté avatott katolikus püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben I. kerületi – városrész pedig régóta a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban számos legenda is született.
Teleki Pál, az elismert földrajztudós, cserkészvezető és nem mellesleg kétszer megválasztott magyar miniszterelnök ezer szállal kötődött a Budai Várhoz. Noha az egykori kormányfő otthona Pesten, a Harmincad utca és a mai József nádor tér sarkán álló Teleki-palotában volt, mégis a sokak által azóta is vitatott tragikus öngyilkossága ide, a Sándor-palotához köti az elveihez körömszakadtáig és haláláig ragaszkodó tudós-politikust. Történelmi megítélése ma sem egységes, de az biztos, hogy jelentős alakja, fontos szereplője volt a XX. századi magyar politikának.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
